Remélem, reméljük kevés embert érintenek az alábbiak, segíteni viszont, amennyiben szükséges, bízunk benne így is tudunk. Mindenkinek jó egészséget kívánunk!
Fontos, hogy az alábbi hírvivő RNS (mRNA) beszélgetés a klinikus és érdeklődő számára is könnyebben érthető egy vezető amerikai kardiológus kérdései mentén, aki Dr. Peter McCullough. A hivatkozásokkal ellátott ~99.5 percentiles eredeti cikkünk a Scopus közel 27 millió tudományos cikk adatbázisában a cikkek 99.5%-át maga mögött hagyta közel öt hónap alatt. https://doi.org/10.1002/prp2.1218 (1)
Beszélgetésünk a szemléletesebb fogalmazás miatt jól követhető, ez igaz angol nyelven folyik, de a magyar nyelvű átirat itt lentebb elérhető Szabó Eszter (Baltimore, Maryland, USA) segítsége révén, amit itt is hálásan köszönünk.
A beszélgetést előre kell tekerni 31:30 percig az alábbi hálózati oldalon a kardiologiai/deutenomikai mRNA kérdések megbeszéléséhez. A könnyebb érthetőség kedvéért kiegészítések, hivatkozások is vannak a magyar szövegben. Szakmai hivatkozásként cikkünk eredeti angol szövege használandó (1), illetve visszajelzéseket a BBDHEALTH@GMAIL.COM címen szívesen veszünk az összes szerző nevében.
(Dr. Peter McCullough: P.M. - Boros László G; B.L.G., magától értetődően)
31:30
Az America Out Loud Talk Rádióban a McCullough Report és Egyenes Beszéd.
P.M.: Nagy örömömre szolgál, hogy először köszönthetem a műsorban Dr. Boros László biokémikust Budapestről, Magyarországról, aki sokat segíthet ma nekünk a sejtekben zajló alapvető molekuláris folyamatok megértéséről, legfőképp a COVID-19 vakcinákban lévő újszerű hírvivő RNS oltásoknak kitett sejtek esetében. Dr. Boros, üdvözöljük a műsorban.
B.L.G.: Köszönöm, Dr. McCullough, köszönöm a meghívást, nagyon szépen köszönöm!
P.M.: Lenne kedves bemutatkozni, illetve beszélne egy kicsit a szakmai hátteréről?
B.L.G.: Persze. Az orvosi egyetemet 1987-ben fejeztem be Szegeden, Magyarországon. Itt dolgozott Dr. Szent-Györgyi Albert, aki 1937-ben Nobel-díjat kapott. Ennél fogva ez egy történelmi orvosi iskola. 1990-ben az Egyesült Államokba költöztem, majd 1998-ban a UCLA-re kerültem, ahonnan 2021-ben a UCLA gyermekgyógyászati intézet oktató, kutató professzoraként mentem nyugdíjba. Itt a gyermekgyógyászati tanszéken dolgoztam, de főleg biokémiával kapcsolatos kutatómunkát végeztem. Alapjában véve orvos biokémikus vagyok. Főleg tanítottam és kutattam, illetve most több folyóirat szerkesztőjeként dolgozom, vagy szakmai bírálatokat készítek és cikkeket írok.
Inkább a deutenomika vagy deutériummal kapcsolatos biokémiai tapasztalataimat hangsúlyoznám, abban az értelemben, hogy ezt a területet körülbelül 15 évvel ezelőtt kezdtük a UCLA-n a nehéz hidrogén vagy nehéz protonok (2H; D), úgynevezett deuteronok részletes megfigyelésével. Időközben megtudtuk, hogy ezek milyen jelentős hatással vannak a különböző biológiai folyamatokra, például a hírvivő RNS tartóssá tételére, ami ma szintén megbeszélésre kerül.
Ez a terület mostanság sajátos figyelmet és általános érdeklődést nyer, a deutérium megismerése, illetve az, hogy a deutérium miképpen viselkedik a biológiában, a fiziológiában, a biokémiában. Ezt most deutenomikának hívják, mármint ezt a kutatási területet. Tény, hogy van címlapon megjelent cikkünk a Metabolomics-ban, ami egy szakértői folyóirat az anyagcsere területén, illetve vannak már egyetemi diplomásaink is, egyikük mesterdiplomát szerzett deutenomikából (https://doi.org/10.1007/s11306-024-02173-4).
Így hát ez egy fontos, sejtműködésekkel összekapcsolt biokémiai területté kezd válni, ahol gyógyszerfejlesztésről, élettani összefüggésekről beszélünk. Olyan jelenségeket magyarázhatunk meg, amelyeket nem lehetett volna megérteni más eljárásokkal, a genomikát is ide sorolva. Röviden ez inkább egy olyan terület, ami alapvető biokémiai működésekhez visszatérve új ismereteket ad.
P.M.: A hallgatóságunkban néhányan orvosok és tudósok, mások viszont érdeklődők, laikusok. El tudná magyarázni számukra, hogy mi a hidrogén a periódusos rendszer segítségével, ahogyan azt diákként tanultuk, és aztán azt, hogy mi is a deutérium?
B.L.G.: Természetesen. Azt mindenki tudja, vagy talán emlékszik arra, hogy hol található a hidrogén a periódusos rendszerben. A bal felső sarokban van. Ha megnézzük ezt a legkisebb elemet, egy protonja és egy elektronja van. Ez egyben a legkisebb egység, atom, az anyag felépítése során. Ez a hidrogén atom adja ki testünk 67-70%-át az atomok szintjén, és valójában az univerzumban lévő majdnem összes anyagot is. És valójában az egyedül „ücsörgő” proton az amit a hidrogén hordoz, egy pozitív töltésű protont a hidrogén magjában, amelyet egy elektron, vagy elektronfelhő vesz körül. Ez testünk egyik legtevékenyebb, legaktívabb atomi összetevője.
Tanultunk a NADH+-ról, ahol ez a hidrogén szállítja az energiát és protonok hajtják a mitokondriumban lévő nanomotorokat is, hogy azok ATP energiát termeljenek. Ezek a hidrogének vagy protonok egyesülnek az oxigénnel, hogy metabolikus vizet termeljenek, ami a legtöbb kémiai energiát termeli a testünkben.
A természetben ennek a protonnak vagy hidrogénnek van egy természetes izotóp párja, amit deutériumnak hívnak. Itt az atommagban a proton mellett van egy neutron is, ami kétszer nehezebbé és kétszer nagyobbá teszi az atom magját, ami 100%-os súly- és tömegnövekedést jelent. Ez kivételesen egyedülálló a fizikában és a biokémiában, mert ha egy deuteron helyettesíti a protont bármely kémiai kötésben, hidrogénkötésben, szénkötésben, Van der Waals-kölcsönhatásban, akkor nyolc, tízszer nehezebb lesz eltávolítani ezt a deuteront a kémiai kötés helyéről. Valójában tíz és ezer között kell szoroznunk, attól függően, hogy a protont helyettesítő deuteron milyen reakciókban vesz részt ahhoz, hogy kiszámíthassuk ennek a cserének vagy helyettesítésnek a hatását. Jómagam rendkívül sok érdekes részletet tanultam az enzimkinetikáról Dr. Judy Klinman-tól, aki a UC Berkeley-n dolgozik. Ő hosszasan tanulmányozta a deuteronokat kémiai reakciókban, különösen az alagutas enzimreakciókban. Ennek eredményeképp a deuteron jelentős biológiai hatásokat okoz, mivel hatalmas változást hordoz az atommag méretében és súlyában. Ez az, amivel a deutenomika foglalkozik molekuláris és járványtani vonatkozásokban is.
P.M.: Hűha! És ez létezik a természetben is?
B.L.G.: Létezik, igen, a természetben, és annak ellenére, hogy ez egy viszonylag ritka izotóp, a pusztítás, amit okoz, rendkívül jelentős. Úgy tűnik, hogy a ritka elfordulás ellenére (a természetben lévő összes hidrogénnek csak mintegy 0,015%-a) jelentősen károsít olyan fehérje alegységeket, amelyek nem lesznek képesek mozogni. Ilyenek az ATP-szintáz nanomotorok. A szívizom összehúzódása és az ATP szintézise egyenesen függ a vízben, az oldószer vizében jelen lévő deuteronoktól, amit már az 1980-as évek közepén kimutattak egy egyenes lefutású görbe mentén (https://www.jbc.org/article/S0021-9258(19)69545-1/pdf). Kiválóan látható rendkívül hatékony biológiai szerepet mutattak ki a fehérjék szerkezeti tartósságában, stabilizálásában kötőszöveti kollagénben is (https://doi.org/10.1021/jacs.1c12512).
Ezáltal a deuteronok fontos szerepet játszanak szerkezetek, struktúrák kialakításában, nincs viszont helyük mozgó, munkát végző fehérjékben. Ilyenek a mitokondriumokban találhatóak, illetve ilyenek még szervezetünk gyorsan cserélődő, lebomló és folyamatosan termelődő fehérjéi is. Ezek a jelenségek fontos jellemzői az immunglobulinoknak is, tehát a deuteronoknak nem lenne szerepe ezekben a szerkezetekben. A fentiek miatt szabályozni kell a deutériumot, ami a szervezetben kering és biokémiai reakciókban részt vehet. Úgy látjuk, hogy a glikolízis és mitokondriális működések nagyon hatékonyak ebben a szabályozásban. Itt piciny forgóajtók, testünk nanomotorjai, mint amilyen az ATP-szintáz, egyben a legismertebb nanomotor, képesek kirekeszteni a deutériumot későbbi biokémiai reakciókból. Kizárják, nem engedik be őket ugyanis a mitokondriális mátrixba. Viszont, ha a deutérium meghalad egy bizonyos szintet, akkor a fent említett mechanizmusok nem elegendőek a deuteronok kirekesztésére. Ilyenkor már komoly biológiai károkat okoznak.
P.M.: Akkor ezek mind az egészségben, mind a betegségben szereppel bírnak. Mindenhol előfordulnak, amennyire tudjuk, vagy csak a betegségekben van szerepük?
B.L.G.: Betegségekben sűrűbben torlódnak, egyes helyeken elkülönülnek, illetve bizonyos sejtterekben dúsulnak, vagy onnan kizáródnak. Ha meghaladnak egy bizonyos szintet, akkor bejuthatnak a sejt olyan tereibe, ahol betegséget okozhatnak. Ilyen az elhízás, cukorbetegség, gyulladás, molekuláris zsúfoltság, elromlott nanomotorok, a mitokondriumok elégtelen működése. A deutérium alapvetően fontos szereppel rendelkezik a fentebb leírt folyamatokban (https://doi.org/10.1073/pnas.2412390121).
Szembetűnő, hogy az élelmiszerek, az élelmiszer minősége, az emberek által fogyasztott élelmiszerek deutériumtartalma nagy szerepet játszik a járványos betegségekben, illetve a cukorbetegségben és az elhízásban is, a molekuláris zsúfoltság miatt. Ez az, amiben a deuteron egy fontos okozati tényező lehet. Ami azt illeti, úgy tűnik, hogy a deutérium a legfőbb endokrin belgyógyászati vonatkozású betegségben is fontos szerepet játszik. Bizonyos esetekben rendkívül határozott a deuteronok hatása, azt 130 ppm alatt kellene tartanunk. Ez lehet ugyanis az, amit az egészséges testműködéshez szükségesnek gondolunk. Bármi, ami e fölé megy, komoly gondokat okozhat (mind a kísérletes, mind a klinikai munkában https://doi.org/10.1093/neuonc/now284).
P.M.: Vannak olyan állapotok, mint például az elhízás, ahol ez felhalmozódik?
B.L.G.: Igen, az elhízás sajnos egy mitokondriális betegség, amikor is a zsírsavakat nem tudjuk teljesen elégetni, oxidálni. Zsírsavfelhalmozódás alakul ki, ami a mitokondriumokba bejutó deuteronok miatt meghibásodott nanomotorokhoz vezet. Emellett cukorbetegségben, Alzheimer-kórban, tartós „cukrozott” fehérjék, amilyenek az amiloid szerkezetek, legfőképp (hydroxy)prolin aminosav által stabilizáltak, ahol a deuteronok képesek felhalmozódni. És ami azt illeti minden olyan fehérje, amelyet nem tudunk megfelelően működtetni, vagy lebontani, különböző mechanizmusokkal, azok felhalmozódhatnak a szövetekben és mindenféle betegséget okozhatnak. Ide tartoznak a neurodegeneratív-, cukor-, illetve anyagcsere-betegségek, az elhízást, és így tovább… Ezek mind rendkívül szoros kapcsolatban állnak a deutérium anyagcserével.
P.M.: És mit értünk nehézvíz alatt?
B.L.G.: A nehézvíz gyakorlatilag az a víz, ahol a hidrogéneket deutériumokkal helyettesítik. A könnyű vizet H2O-nak nevezzük, ami egy oxigén és két hidrogén. A félnehéz víz egy hidrogén, egy deutérium és egy oxigén (HDO), tehát az egyik hidrogén helyett egy deutérium van. A nehézvíz pedig az, amikor mindkét hidrogén helyett deutérium van (D2O). Ennek a helyettesítésnek köszönhetően a nehézvíz olyan hatékonyan lassítja a neutronokat az atomerőművekben, hogy ott fúziós (vagy hasadási) folyamatok szabályozására is használták.
P.M.: Azt a mindenét, ez a bevezető elég nehéz biokémia. Hozzuk most be a Pfizer és a Moderna hírvivő RNS termékeket. Menjünk végig azon, hogy mik ezek, miben különböznek a természetes emberi hírvivő RNS-től, illetve térjünk ezután arra, hogy mi történik a szervezetben a fehérjeszintézis szempontjából.
B.L.G.: Nos, a hírvivő RNS technológia mögött az az elképzelés állt, hogy egy előre tervezett hírvivő RNS beoltása után az immunsejtek képesek felvenni és fehérjévé fordítani azt, miáltal ezek fehérje immunválaszt váltanak ki. A szervezet így fel lesz fegyverkezve ellenanyagokkal bármilyen vírus vagy bármilyen vírusfehérje ellen. Azt hiszem ez az elképzelés vezetett a tömegek oltásához; ez lett a SARS-CoV-2 immunizáció módszertana.
Azt viszont illik tudni, hogy a fenti eljárást először Dr. Robert Malone alkalmazta sikerrel. Ezt tanulmányozta, úgy emlékszem már 1990-ben, az első ilyen dolgozatában (https://doi.org/10.1073/pnas.86.16.6077). Ez a cikk megmutatta, hogy a hírvivő RNS képes fehérjeszintézist kiváltani kísérleti modellekben. A nyilvánvaló gond az volt, hogy a hírvivő RNS olyan, mint egy titkos üzenet. Összehasonlításban ez inkább egy e-mail, ami 10 másodperc után meg kell semmisítse magát. Ha nem olvassuk el időben, vagy fordítjuk le azonnal, akkor ez inkább egy önmagát felszámoló e-mail üzenet. Közelebbről szemlélve az RNS is ilyesmi, egy önmagát felszámoló molekula. Ez azt jelenti, hogy miután lefordítódott, amint lekerül a riboszómákról, az RNS-nek fel kell számolni önmagát. Nincs szükség, nincs szükségünk anyagcsere lépésekre vagy enzimre, amelyek lerontják az RNS-t. Magától is bomlik az, mivel a kémiai szerkezete csak átmeneti. Egy, a molekulán belüli hidroxilcsoport miatt instabil, amely képes megtámadni szomszédos atomjait. Tehát az RNS szét kellene essen. Olyan, mint egy önmegsemmisítő üzenet, amit nem akarunk, hogy keringjen, hogy illetéktelenekhez kerüljön. Azt akarjuk, hogy az üzenet, miután lefordítódott, eltűnjön, hogy senki ne tudja többször felhasználni.
És a fenti egy nagyon jelentős, alapvető folyamat a biológiában. Minden kódoló RNS ilyen. Itt megjegyzem, hogy kódoló RNS-nek nevezzük azokat, amelyek fehérjévé fordítódnak le. Vannak más, nem kódoló RNS-ek, amelyeknek jelző és szerkezeti szerepük van. A kódoló RNS-ek azok, amelyek a fehérjeszintézisért felelősek, és ez egy lefordítás után ismerten önmegsemmisítő, destruktív molekula.
Az immunizációs folyamatok esetében ez nem feltétlenül előnyös. Egyszerűen azért, mert ha az mRNS nagyon gyorsan lebomlik, akkor nem biztos, hogy elegendő fehérje immunválaszt vált ki. Tehát elkezdték változtatgatni ezeket az RNS molekulákat bizonyos bázisok, főleg az uridin pszeudo-uridinre való cserélésével, amit metiláltak is. Ezáltal az RNS kémiai szerkezete valamelyest felborul, az „oldalára csavarodik”. Ezáltal az RNS elveszti önpusztító természetét, nem érzékeny enzimatikus lebontásra sem. Tehát tartós, stabil lesz, és ez úgy tűnt, hogy előnyös az immunválasz szempontjából, mivel az RNS tovább keringhet a vérben, illetve hosszabb ideig tartózkodik a szövetekben.
Viszont, ahogy azt a SARS-CoV-mRNS vakcinázási erőfeszítéseket követően látjuk, nagyon komoly mellékhatások is vannak. Ezek oka, hogy az oltott mRNS-ek maradandó természettel bírnak, illetve egyszerre több, nagyobb mennyiségű fehérjét tudnak előállítani, miközben sajnos ellenállnak a lebontásnak. Mindez azt jelenti, hogy enzimatikusan a „házvezetőnő” sem igazán tudja a takarítást biztonsággal elvégezni. Ezáltal módosított RNS-ek a legkülönfélébb szövetekbe juthatnak, ahol azok fehérjetermékei kiszámíthatatlanok. Nem tudjuk ugyanis azt, hogy mik is lesznek azok, különösen, ha ezek egy keret-eltolódással (frame-shifting) bonyolított forgatókönyv szerint vannak lefordítva. Mindez azt jelenti, hogy az eredeti mRNS-nek kisebb-nagyobb eltérésű változatai is fordítódnak a folyamat kezdetén. Ezt hívjuk keret-eltolódásnak. Egy bázis eltolása elég ahhoz, hogy egy nagyon más fehérje molekula fordítódjon le. Úgy értem, el tudják azt képzelni mi történik, ha kihagyják az első betűt egy könyvből, majd összeolvasva a többinek sem marad semmi értelme. Ezek a keret-eltolt, stabil RNS-ek 15 különböző fehérjeterméket írhatnak át eddigi tudásunk szerint. Némelyikük nagyon hosszú, nem specifikus, célponton kívüli immunválaszt válthat ki. Ez jó néhány autoimmun betegséget, reakciót és szövődményt okozhat, amelyeket nagy nehézség előre megjósolni, főképp pedig azt, hogyan lehetne ezeket kezelni.
P.M.: Ezek a fehérjék csak a spike fehérje különböző változatai, vagy teljesen más peptidek?
B.L.G.: Nos, a frame-shifting azt jelenti, hogy a termékek teljesen különbözőek is lehetnek, mivel a kezdő (iniciációs) szekvencia, a bázis, aminek el kellene indítania a transzlációs folyamatot, nem az, amire szükség van, amire a fehérje épül. Az eredmény fehérjék ismeretlen keveréke. Az a cikk, amit a saját cikkünkben idézünk, úgy emlékszem 15 különböző fehérjét ír le. Ezek közül hat a fordítási keretben van, kilenc pedig kereten kívül. Ez azt jelenti, hogy valójában a módosított mRNS-ekből előállított fehérjék többsége szerkezetileg nem is hasonlít egymásra. Egyes részeik hasonlóak lehetnek, de mivel nem a megfelelő keretben vannak, vagyis szekvenciájukban el vannak tolódva, hosszabbak a vártnál. Nem lehet őket olyan könnyen hidrolizálni, akár hat hónapig is megmaradhatnak a szövetekben. Ezek az immunglobulin fehérjék nagyobb mennyiségben (titerben) kb. egy hónapig maradhatnának a keringésben. Az mRNS pedig kevesebb, mint egy nap alatt le kellene bomoljon. Az mRNS felezési ideje ugyanis 16 óra, ez lenne a leghosszabb. Ha RNS (PCR) kísérletet végzünk a laborban, akkor általában két órán belül fel kell használnunk azt és be kell gyűjtenünk az eredményeket, különben az RNS lebomlik.
P.M.: Tehát értsük úgy, hogy a természetes emberi hírvivő RNS a leghosszabb ideig 16 óráig maradhat fenn. Legtöbbször két órán belül fel kell használni. Ön szerint milyen hosszan marad fenn a Pfizer és a Moderna mRNA?
B.L.G.: Ó, körülbelül akár egy hónapig is.
P.M.: Hűha!
B.L.G.: Azok a tanulmányok, amiket a cikkünkben idézünk, szövethez kötött mRNS-t írnak le szív infarktusok helyein, akár egy hónappal az injekció beadása után. A fehérjék, amiknek hozzávetőlegesen egy hónap alatt kellene szétesniük, hat hónap után is kimutathatóak. Szóval, tényleg nehéz megjósolni, hogy mi, vagy mi lenne a sorsa és eredménye a keretbe helyezett vagy eltolt, kémiailag módosított mRNS-eknek, amelyek inkább biológiai vakvágányok csupán.
P.M.: Tehát a cikk címe, amire hivatkozunk, hogy a hallgatóink is megtalálják: „Long-lasting, biochemically modified mRNA, and its frameshifted recombinant spike proteins in human tissues and circulation after COVID-19 vaccination”. Dr. Boros az első szerző. Ez egy nagyon ismeretgazdag beszélgetés volt, de mielőtt befejeznénk, itt egy fennmaradó kérdés: gondolja, hogy ezek a frame-shifted fehérjék autoimmunitást vagy akár rákot is okozhatnak?
B.L.G.: A tanulmányban, amit közlünk, ami most van nyomtatás alatt, mivel a folyóirat elfogadta (https://doi.org/10.1002/prp2.1218), az volt a feladatunk, hogy összefüggésbe helyezzük mi lehet az eredménye kémiailag módosított mRNS eredetű fehérje könyvtáraknak, amelyek a vártnál hosszabb ideig képesek megtelepedni szöveteinkben. Vannak itt célt tévesztő immunválaszok, illetve ismeretlen immunológiai hatások, ezeket a cikkünkben részletesen idézzük. Az autoimmunitás jelentős része ennek a forgatókönyvnek. Mindez azért van, mert amikor idegen fehérjék, vagy peptidek jutnak szervezetünkbe ezeket antigénként ismerjük fel, immunválaszra serkentve T- és B- sejtjeinket. Vannak olyan antitest immunglobulinok, amelyek így nem vírus-specifikus fehérjék ellen jelennek meg. Ezek szövetekhez kötődhetnek, különösen, ha a keringésben nagyon magas titerben vannak jelen. Mindez azt is jelenti, hogy rendkívül erős immunválaszt válthatnak ki. És ami azt illeti, tényleg nehéz megmondani, hogy a szívizom vagy az ízületek, vagy milyen szervrendszerek lesznek érintve, amelyek így folyamatosan ki vannak téve az immunrendszer támadásainak. Mindez csak azért, mert van egy sor nem specifikus (frame-shifted) fehérje, amelyek kötődhetnek szövetekhez, illetve különböző sejten belüli (intracelluláris) kompartmentekben is lerakódhat. És ami azt illeti, a krónikus gyulladás, az autoimmunitás, ezek mind részei a folyamatnak.
Azt hiszem, a veszélyesebb vagy a nagyobb kihívást jelentő helyzet az, amikor valaki azt hiszi, hogy nincs már válasza a spike fehérjére. Tudni kell, hogy hosszan fennmaradó spike fehérjék mellett a szívizom glükózfogyasztása kb. 40%-kal is emelkedhet. Mindez azt hozza magával, hogy nem igazán tudunk arról, hogy van már egy anyagcsere-rendellenesség a szívizomban, ami a fluoro- glükóz fokozott felvételével mérhető. És vannak olyan cikkek, amelyeket idézünk egyébként a munkánkban, amire most mutatunk. Egy ilyen a Radiology nevű folyóiratban jelent meg, ahol olyan betegek glükózfelvételét vizsgálták, akik tünetmentesek voltak miután megkapták a módosított messenger RNS oltást. Szembetűnő volt a rendkívül jelentős (szignifikáns) P-érték az anyagcserezavar tekintetében, ami 0,001 alatt volt. Ez azt jelenti, hogy ezer szív szövődmény előfordulásából csak egy fordult elő véletlenül. A többi (999) a beavatkozás eredménye, ami egy nagyon szignifikáns érték.
Ez egy annyira fontos felismerés, hogy a Radiology korábbi főszerkesztője írt egy aggodalmas szerkesztői cikket. Ezt rendkívül fontos elolvasni, ezt is idézzük a cikkünkben, miközben igyekszünk megmagyarázni azt, hogy mi állhat a kardiovaszkuláris vagy myocyta rendellenességek mögött. Könnyebb ugyanis megmagyarázni ezeket a biokémikus szemszögéből, mivel a fentiek mind biokémiai reakciókhoz kapcsolódnak. Fontos ismerni, hogy mit csinál az mRNS, mielőtt azt megváltoztatnánk, módosítanánk. Tudni kell, hogy milyen gyorsan bomlik le az mRNS természetes körülmények között, mielőtt azt kémiailag módosítjuk, hogy tartósabb maradjon, mint kellene. Tehát ez egy kiemelten fontos feladat, hogy megmagyarázzuk mi az emberi test, legfőképp a szívizom válasza egy hosszú ideig keringő fehérje könyvtárra. Senki nem tudja megmondani ugyanis pontosan, hogy mik ezek a fehérjék, illetve milyen mellékhatásokra lehet számítani.
Szóval ez az, ami a biokémikus feladata az alaptudományok szempontjából a vélemények kiegészítése okán, a jövő tükrében.
P.M.: Hűha, itt abba kell hagynunk, Dr. Boros, de köszönjük szépen, hogy csatlakozott hozzánk a műsorban. Ez a biokémia fontos új területe és ön nagyban segített nekünk megérteni a fentieket. Még egyszer hálásan köszönjük, hogy csatlakozott hozzánk a műsorban.
B.L.G.: Köszönöm szépen, további szép napot!
P.M.: Beszéljünk a valóságról, hallasuk hangunkat. Ez itt az America Out Loud Talk Rádió a McCullough Report és Egyenes Beszéd.
Commentaires